péntek

Életige 1997. május

"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket"
(Jn 15,12).
Tudni akarod, mikor mondta Jézus ezeket a szavakat? Szenvedése elõtti búcsúbeszédében, mely egyben végrendelete is. Ennek egy részletét idéztük most.
Gondolj csak bele, mennyire fontosak! Amit egy apa mond halála elõtt, azt soha nem felejtjük el. Vajon nem még inkább így van-e Isten szavaival? Vedd tehát nagyon komolyan ezt a mondatot, és próbáljuk meg együtt megérteni mélységét.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
Jézus szavaiból érzõdik, hogy tudja: hamarosan meg fog halni. Közelgõ távozása mindenekelõtt ezt a problémát veti fel benne, melyre szeretne megoldást találni: Hogyan maradjon továbbra is övéi között, hogy elõrevigye egyházát?
Tudod, hogy Jézus jelen van a szent cselekményekben: a misében például valóságosan megjelenik az Eukarisztiában. De Jézus ott is jelen van, ahol élik a kölcsönös szeretetet, ugyanis ezt mondta: "Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben (és ez a kölcsönös szeretet által lehetséges), én ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).
A közösségben tehát, ahol mélyen élik a kölcsönös szeretetet, Õ továbbra is hatékonyan mûködik és kinyilatkoztatja magát a világnak, hatást gyakorol a világra. Hát nem csodálatos? Nem támad kedved ahhoz, hogy keresztény testvéreiddel együtt azonnal elkezdd élni ezt a szeretetet? János, aki leírta ezeket a szavakat, melyekrõl most elmélkedünk, a kölcsönös szeretetben látja az egyháznak adott legfõbb parancsot, mivel hivatása pontosan az, hogy kommúnió, egység legyen.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
Jézus ugyanis ezt is mondta: "Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt" (Jn 13,35). A megélt kölcsönös szeretet lesz tehát az a jel, az az egyenruha, mely hitelessé teszi Krisztus tanítványait. Ez a keresztények ismertetõjele. Ha ez hiányzik, a világ többé nem ismeri fel a keresztényekben Jézus tanítványait.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
A kölcsönös szeretet egységet teremt. És mi az egység gyümölcse? "Legyenek egy - mondja Jézus - , hogy a világ higgyen" (Jn 17,21). Az egység, mivel Krisztus jelenlétének a hordozója, az Õ követésére ösztönzi majd a világot. Az emberek - látva az egységet és a kölcsönös szeretetet - hinni fognak Benne.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
A búcsúbeszédben Jézus "sajátjának" nevezi ezt a parancsolatot. Tehát különösen is kedves számára. Ezért nem szabad egyszerûen úgy tekintened, mint bármely más normát, szabályt vagy parancsot. Jézus egy új életformát szeretne javasolni neked; el akarja mondani, mire építsd életedet, hiszen az elsõ keresztények is ezt a parancsolatot tették életük alapjává. Péter ezt írja: "mindenekelõtt tartsatok ki egymás odaadó szeretetében." (Pét. 4,8)
Mielõtt dolgoznál, tanulnál, misére mennél vagy bármi mást cselekednél, gyõzõdj meg arról, hogy megvan-e a kölcsönös szeretet közted és azok között, akik melletted élnek. Ha igen, akkor mindennek értelme van. E nélkül az alap nélkül semmi sem kedves Isten elõtt.
"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket."
Jézus "új" parancsolatról beszél: "Új parancsot adok nektek." Mit akar ezzel mondani? Talán azt, hogy eddig ismeretlen volt ez a parancs? Nem. "Új" azt jelenti, az "új idõknek" szóló. Akkor hát mirõl van szó?
Nézd: Jézus meghalt értünk, vagyis a végsõkig szeretett minket. S vajon milyen volt az Õ szeretete? Biztosan nem olyan, mint a miénk. Az Övé "isteni" szeretet volt. Ezt mondta ugyanis: "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket." (Jn 15,9) Azzal a szeretettel szeretett tehát bennünket, amivel Õ és az Atya szeretik egymást.
És nekünk ugyanezt a kölcsönös szeretetet kell gyakorolnunk, hogy életre váltsuk az "új" parancsot. De ilyen szeretettel te - mint ember - nem rendelkezel. Örülj azonban, mert mint keresztény, megkapod. S hogy kitõl? A Szentlélek árasztja ki szívedbe és minden hívõ szívébe.
A bennünk élõ isteni szeretet által van tehát hasonlóság az Atya, a Fiú és köztünk, keresztények között. Ez a szeretet az, ami bekapcsol minket a Szentháromság életébe; e szeretet tesz bennünket Isten fiaivá.
Ez a szeretet az, ami összeköti az eget a földdel; a keresztény közösség e szeretet révén emelkedik fel Isten szférájába, s ezáltal lehetséges, hogy az isteni jelen legyen a földön ott, ahol a hívõk szeretik egymást.
Nem tûnik istenien szépnek mindez? Nem tûnik számodra rendkívül vonzónak a keresztény élet?
Chiara Lubich

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése